"- Na, Cortez is megtalálta a sulit. Éppen ideje volt, nem fogom életem végéig tartogatni a jegyzeteket - sóhajtotta tettetett unalommal az arcán, és becsapta a szekrényajtaját. Elfordítottam a fejem, hogy odanézzek, és akkor... És akkor történt, hogy először megláttam Antai-Kelemen Ádámot, Cortezt. Abban a pillanatban, ahogy megláttam, görcsbe rándult a gyomrom, és úgy éreztem, muszáj lehajtanom a fejem, és úgy tenni, mintha csinálnék valamit, máskülönben elárulom magam. Deszkás cipőt, farmert, és bőfazonú fehér pólót viselt, fél vállán hanyagul lógott a hátizsákja, másik kezében a gördeszkáját tartotta. Összevissza meredező haja csak látszólag állt szerteszét, egyébként gondosan megcsinálta, és pont úgy nézett ki, ahogy kell, és ahogy jól áll neki. A folyosó végén Ricsivel beszélgetett, aztán szép lassan minden osztálytársunk köré gyűlt, és hallgatták. Zavartan turkáltam a szekrényemben, csak néha néztem fel egy-egy pillanatra. - Nézd, megjött Cortez! - jelentette be Virág. Mintha magamtól nem vettem volna észre. "
Nincs az a turista, aki ne csábulna el a szuvenír boltok megfelelő portékájának. Ha az ember csak egy kézipoggyásszal érkezett, akkor nagy gondba lehet, hiszen egy heti túrának megfelelő felszerelés már így is a határt súrolhatja a gépre felvihető súlynak/méretnek. Erre a legjobb megoldás, és talán a legfurább, ha az ember feladja nemzetközi postán, vagy egy csomagküldő céggel. A drágább, viszont egyszerűbb megoldás, ha az ember külön csomagként adja fel a poggyászát, ha átlépte a határokat, és a hazaúton csak leveszi a futószalagról a csomagját. Ha egy adott légitársaság ingyenes kézipoggyász méretei érdekelnek, azt a oldalon tekinthetitek meg. Összegzés Ha az ember egy ilyen útra akar menni, arra fel kell készülnie, hogy az 1 hét nem biztos, hogy mindenre elég lesz, amit előre megtervezett. Sajnos egy ilyen sok városos útnál nagyon rugalmasnak kell lenni, és nem biztos, hogy belefér egy egész napos múzeum látogatás. Vagy kompromisszumokat kötünk és élvezzük a kultúrsokkot, ami garantált, vagy kényelemesen végignézünk egy várost.
Most direkt megkerestem, a 8/1 kötetben február 17. Hát ebből elég egyértelmű. "Rendben, akkor igyekszem úgy összefoglalni a napom (és a múlt éjszakát), hogy közben nem vörösödöm el, és ha esetleg valaha, bárkinek a kezébe kerülne a naplóm, akkor nem teszi fel netre, mert nincs benne semmi "érdekes". Öhm. Hát, ha szerettem volna napot karikázni, utalva ezzel arra a dologra, amiért egy lány általában bekarikáz egy napot, akkor igen. A tegnapi pont lehetne. Mindezt olyan arccal írom, hogy valóban úgy nézek ki, mintha egy trópusi helyen égtem volna le. Igen, Corteznél aludtam az éjjel, életemben másodszor és igazából először. tudom, hogy egy lány legjobb barátnője a naplója, de az a helyzet, hogy én még a hús-vér legjobb barátnőimmel sem tárgyalom a magánéletem, és főleg nem Cortezt, tehát ami a tegnap esti alsó naplóbejegyzésem és a ma reggelem között történt, az összesen két emberre tartozik. Cortezre és rám. "